ÉLETFOLYAM

A PRIZMA KÖR 4 ALKOTÓJÁNAK A BEMUTATKOZÓ KIÁLLÍTÁSA.
ÉLETFOLYAM CÍMMEL KERÜLT MEGRENDEZÉSRE.

A MEGNYITÓN

Alkotó: Simon Eszter

A munka címe: Kedves Mama

Szubjektív dokumentum:
„Az exponált kép többnyire manipulálatlan, mégis a szubjektivitás irányába mutat oly módon, hogy a művész személyisége a valóság képi tükrében jelenik meg." 

"...Hol van az a határ, amely elválasztaná a privát lét képeit a még szubjektív dokumentalista felvételektől? Az egyén egyre inkább visszahúzódik saját privát közegébe. ...a családi események, a barátokkal megélt pillanatok jelentik azt a közeget, amely rögzítendő, dokumentálandó, ....hogy maradjon lenyomata létezésnek, jelenléte igazolható legyen...Az én megragadása már csak ezen a közegen belül lehetséges és releváns számára."

Pfisztner Gábor: Fényképezek, tehát vagyok? Gondolatok a szubjektív dokumentalizmusról. Fotóművészet, 2005/5-6.

 A kiállításon látható sorozatom eleinte vizsgasorozatnak indult. Nagymamámnál töltött boldog gyermekkorom pillanatait szerettem volna megeleveníteni, és képek formájában is örökre szívembe zárni. Mama boldogan, de akkor már –részemről mit sem sejtve- betegen minden örömét, szeretetét beleadva segítette munkámat mosolyával, ötleteivel, emlékeivel.

A fotók készítése közben jó volt átélni, kicsit újra megélni életem ezen apró szösszeneteit. A bevillanó emlékképekből merítve elhatároztam, hogy kiteljesítem a sorozatot. De az élet sajnos közbeszólt. A ház, magányos, és üres lett. Nem hallani nevetést, nem látni vidámságot. Csak az emlékek maradtak, az öröm, a boldogság és a szeretet.

MAGYAR CSILLA

1971-ben születtem, Budapesten, pénzügyesként dolgozom.

Analóg Pentax gép használata közben váltam a fotózás szerelmesévé. 2-3 évvel ezelőtt, egy digitális Sony döbbentett rá arra, hogy ezzel tudatosan és komolyan szeretnék foglalkozni.

A tanulást a Prizma Kör vezetőjénél, R’bert Bob fotóművésznél kezdtem. Csatlakozva a Körhöz, fotós túrákon való részvétellel és különféle házi feladatok fotózásával fejlesztettem tudásomat.

Másfél évvel ezelőtt vásároltam Nikon D5100-as gépvázamat, beiratkoztam Imre Anikó és Imre Tamás fotóművészek iskolájába, ahol elvégeztem a kezdő és a haladó szintű alkotó fotográfus tanfolyamot.

Szeretek portrékat, riport és elvont témájú fotókat készíteni, érzéseket, mozdulatokat, sebességet, kapcsolatokat megörökíteni.

Fotózás közben elszáll minden gond, probléma és félelem. Megszűnik a tériszony, eltűnnek a sötétség démonai, nincs éhség és szomjúság érzet sem. 

Az utóbbi időben visszafordultam a természetfotózás felé. Részt veszek workshopokon illetve autodidakta módon próbálom elsajátítani, ennek a gyönyörű területnek a fogásait. 

Az erdő, a természet közelsége számomra létfontosságú, kombinálva a fotózással maga a megnyugvás, a menedék, kreatív, erdei manó énem kiteljesedése.

Kiállított képeim – az Élet folyamatai a kezdetektől a végig - egy kezdő természetfotós szárnypróbálgatásai.

„Barangolások erdei fényben, puha gyalogúton, kopott legelők tarlóján, bodzavirágok súlyos illatában és sötét fenyvesek elsóhajtott tegnapjaiban, amikor észrevétlenül vállamra ült az Idő, és csendesen figyelmeztetett a sok tegnapra és a fogyó holnapokra.”  - Fekete István

Helyszínek: a Bükk, a Pilis és Bajorország erdeje, Toszkána dombjai.

Magyar Csilla

GERMÁN VIVIEN

Germán Vivien vagyok, 2 éves korom óta érdekel és foglalkoztat a fényképezés, a képalkotás. Számomra ez a legjobb módja annak, hogy megpróbáljam minél pontosabban visszaadni a fejemben megszületett képet egy-egy részlet láttán, és néha sokkal varázslatosabb kép születik, mint amit a képzeletem elém tárt. Bízom benne, hogy a kiállított képeket látva, kicsit mindenki belelát az általam észlelt világba. Kellemes nézelődést kívánok!

"A négy őselem megtalálható mindenben, mindenhol és mindenkiben. Minden mindennel összefügg, és egyetlen őselem sem létezik egymagában. A négy őselem egyike a VÍZ, mely talán az egyik legmegfoghatatlanabb erő, mely a Földet formálja, uralja. Ez az elem az, amely talán a legtöbbféle módon megtalálható a Földön, amely engem a legjobban a bűvöletébe ejtett.
„Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.”

 

NAGY LÁSZLÓ

Nagy László vagyok, Budapesten születtem, 2001-től dolgozom a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnál, mint könyvtári asszisztens.

A fényképezéssel édesapám révén kerültem kapcsolatba, aki amatőr fotósként az előhívott fekete-fehér filmekről maga készítette a nagyításokat és a papírképeket. A tőle kapott géppel készültek első felvételeim.

A fényképezést az utazásaim, túrázásaim során megélt élmények megörökítése jelentette sokáig számomra.

A könyvtárosi tevékenységem részévé vált a rendezvények fotózása majd kedvet kaptam fotópályázatokon való részvételre is. Egy fotópályázat  kapcsán kerültem kapcsolatba a Prizmakörrel és

az ottani tagság teszi lehetővé, hogy megosszam másokkal azt az örömet amit a fotózás ad nekem.

Igyekeztem több témában összeválogatni a képeimet amelyek jártamban keltemben készültek fotóstúrákon vagy olyan alkalmakkor ahová a sors vezérelt. Fotóstúrákon készült kép többek közt az Ausztria Sonnwendstein című amely számomra jelenleg a legmagasabb hegycsúcs amit láttam, mert szeretem a hegyvidéki tájakat. A másik fotós ismerősökkel megjárt úton készült fotó a váci Kálvária dombon készült kép. Családi túrán készült Esztergomban a Dunai magány című kép. BKV hajón utazáskor készültek a Bálna Budapest és a Híd az ablakban képek.

Az állatkertben készültek a Figyelem és a Maszk című képek. "Katasztrófa turistaként" készítettem az árvízi képet és Könyvfesztiválra látogatva készült fotó a Millenáris parkról. A Régi idők fotográfusa című kép a Múzeumok majálisán készült ahol a Szabó Ervin Könyvtár is képviseltette magát. A Csendélet, Vízfolyás és a Vidámparki fényfestés című képek pedig a Prizmakörös tevékenységemhez köthetőek. Pályázatra készült  képek közül válogattam be az Este Óbudán címűt. A Növekvő magasság című kép pedig egy Mozdonyfesztiválon elkapott életkép a vasúttörténeti parkból. Ez a válogatás mutatja hogy milyen témakörök érdekelnek

elsősorban, vagyis a tájak, városok az építészet de próbálom azt is megragadni amit a "pillanat" kínál.